Turizmus

Kő hátán kő a nyugati határszélen

Mintha a múltban sétálnánk, mikor Kőszeg köves utcáin haladunk végig, cipőnk sarka kopog, visszhangot ver a falakon. Egyébként csend honol, télen még a természet hangjai is elmaradnak. Se egy madárfütty vagy tücsökciripelés, de még autó zaja sem hallik ide. A középkor hangulatát árasztó kisvárosban álmos nyugalomban telik a december. Hofmeiszter Dorottya írása. 

Magyarország egyik legnyugatibb városa gazdag múlttal bír, egykor az elsők között nyerte el a városi címet Vas megyében, majd szabad királyi városi rangot is kapott. Jurisics Miklós hajdani várkapitány Kőszegnél állította meg a törököt, megakadályozva ezzel Bécs és Nyugat-Magyarország elfoglalását, s e tettével megalapozva a város hírnevét és gazdasági fellendülését. 1945-ben a magyar Szent Koronát itt őrizték egy darabig, mielőtt végleges helyére szállították volna. A Korona egykori helye ma is megvan, mely egy téglából készült bunker a földben, emlékét tábla és egy nemzetiszín szalaggal díszített koszorú is őrzi.

Kőszeg – Fotók: Hofmeiszter Dorottya

A későbbi háborúk elkerülték a kisvárost, így Kőszeg egyike a műemlékekben leggazdagabb magyar településeknek. A városközpontban sétálva olyan, mintha megállt volna az idő: macskaköves utcák, várfalak és vártorony, hatalmas kapuk – szinte érezzük a történelmet magunk körül, lelki szemeink előtt látjuk a sürgő-forgó helyieket, a piacon áruikat kínáló kofákat vagy a török elleni harcra lázasan készülődő katonákat és lovaikat.

Kőszeg egyik látványossága Jurisics Miklós egykori vára, mely a bárói rangra emelt kapitány fiú utód nélküli halálát követően az Esterházy család birtokába került 1695-ben, és az övék is maradt egészen 1931-ig. Ezután a várat eladták, és a magyar honvédség tulajdonába került. A hatvanas években történt a műemléki felújítás, majd egy újabb rekonstrukció kezdődött el 2011-ben, amely 2 évig tartott. Az egykori vár új külsőt kapott; termeiben interaktív, modern technikai eszközökkel – például klimatizált vitrinekkel – berendezett kiállítás nyílt. Az épületegyüttes ma múzeumként, várszínházként és kulturális központként működik. A múzeumban a vár történetét bemutató állandó kiállítás mellett időszaki kiállítások és filmek tekinthetők meg, illetve lehetőség van a vár nyugati tornyából megcsodálni a Kőszeget övező tájat. A gyerekek szórakoztatásáról játszósarok, íjászat és játékudvar gondoskodik. A vármúzeum kiállítása keretében megismerhető a múlt századi ember öltözete, páncélruházata és fegyverei is. Legújabb programlehetőség a magyar történelemről készült 15 perces 3D film megtekintése.

Kőszegre azonban nem csak a műemlékek miatt érdemes ellátogatni. A település az Alpokalján található gyönyörű zöld – illetve télen, szerencsés esetben hólepte – erdőkkel borított környezetben, a Kőszegi-hegység ölelésében. Több védett terület is óvja a környék természeti értékeit, többek között a Kőszegi Tájvédelmi Körzet és a határon is átnyúló Írottkő Natúrpark. Előbbi – mely a legfiatalabb magyar nemzeti park – az Őrségi Nemzeti Park kezelésébe tartozik, míg utóbbit az Írottkő Natúrparkért Egyesület irányítja, együttműködve az osztrák Geschriebenstein Natúrpark vezetőségével. A park nevét adó hegycsúcs éppen az osztrák-magyar határon emelkedik 882 méterrel a tengerszint felett, ezzel nemcsak a Dunántúl, de Burgenland legmagasabb pontja is. Ősszel és télen egyaránt remek túrákat lehet tenni a Kőszegi-hegységben: Írott-kőre az egyik út Velemből indul, a túra közepes nehézségű, 2,5-3 óra alatt teljesíthető, a szintemelkedés 581 méter (Kőszeg határa 303 méter). A Velemből induló turistajelzésen haladva – mely egykor az Országos Kéktúrához tartozott – elsőként az egykor még működő vízimalmot pillanthatjuk meg, mely ingyenesen, bárki számára szabadon megtekinthető. Ezután meredeken kell felkapaszkodni a Szent Vid-hegyre (568 méter); ennek ormán áll a Szent Vid-kápolna, mely a XVIII. századtól a környékbeliek búcsújáró helye. Továbbhaladva a Szent Vid-hegy gerincén, követve a kék forrás jelzést, eljutunk az Országos Kéktúra egykori végpontjának tiszteletére állított emlékműhöz. A Kéktúra 1977-től 1989-ig végződött ezen a helyen, majd a rendszerváltás után került át az Írott-kő csúcsán épült kilátóhoz. Utunkat folytatva eljutunk a Hörmann-forráshoz, mely a Kőszegi-hegység legmagasabban fakadó forrása. Az út további része először meredekebb, majd lankásabb, vegyes erdőben és végül fenyveseken keresztül vezet. Időnként érdemes megállni szusszanni és inni, enni valamit. Fejenként legalább egy liter vizet, valamint szendvicset/péksüteményt vigyünk magunkkal, mert a megerőltető mozgás bizony meghozza az éhséget, az elvesztett folyadékot pedig nagyon fontos pótolni. Az Írott-kő csúcsán felépült kilátó aljában található a határkő, mert az éppen az osztrák-magyar határon épült, vagyis a határ a kilátón keresztül fut végig. A kőépület tetejéről pazar panoráma tárul elénk – láthatjuk a sávosan váltakozó erdőtársulásokat: bükk, vegyeserdő, fenyvesek; nyugat felé pillantva a távolban a fehér takaróba burkolózó osztrák Alpok láncai emelkednek.

Szent Vid-hegy – Fotó: Wikipédia

A kéktúra mellett errefelé vezet az Alpannonia osztrák-magyar határon átnyúló útja és a Mária Út, mely Közép-Európa zarándokútja, ezen kívül sok helyi turistautat is találunk errefelé. Azok számára, akik hosszabb túrát terveznek, szívesen járnak Ausztria hegyvidékein, esetleg zarándokútra mennek, vagy csak kikapcsolódni vágynak a környéken, jó választás az említett túrautakon járni.

Amennyiben több napra érkezünk Kőszegre, az Írott-kő megmászása után érdemes végigjárni a városból induló egyik turistaösvényt, mely a Kálvária-hegy (392 méter) felé vezet. A Kálvária-templom mellől csodás kilátás nyílik Kőszegre, az ösvényen továbbhaladva pedig csodaszép, fehérben csillogó erdőn keresztül vezet utunk. Eljuthatunk a Pintér-tetőre (507 méter) és az Óház-tetőre (609 méter), ahol ízléses kilátó épült, majd a csúcsról leereszkedve szépséges bükkerdőn keresztül haladunk a hét magyar törzs vezetőiről elnevezett Hét(vezér)-forrásig. A forrás előtt nem sokkal düledező házakat – az egykori határőrség épületeit – látni a fák között. Innen Kőszegig, a fő térig még körülbelül 1 és 1/4 órát kell sétálni.

Az estébe nyúló túra után fogyasszuk el jól megérdemelt vacsoránkat valamelyik helyi étteremben, például a Kék Huszár Vendéglőben, ahol remek fogásokkal és finom borokkal várják az éhes vendégeket. Szerényebb, inkább csárda jellegű étkezde az Arany Strucc Étterem, melyet a melegbarna színű berendezés, a kedves felszolgálók és a zene igen kellemes hangulatú hellyé varázsol. Idénytől függően akár futballmeccset is nézhetünk a felejthetetlen tejfölös babgulyás vagy a szintén emlékezetes halászlé fogyasztása közben.

Ha Kőszegről van szó, mindenképpen megemlítendő, hogy az itteni szőlészetnek és borászatnak igen régi hagyománya van. A vidék “bor-igazgatásilag” a soproni borvidékhez tartozik, s bár Kőszeg nem a bortermeléséről ismert, ez hazánk legősibb bortermő területe. Szőlőmag-leletek bizonyítják, hogy Sopronban már a kelták is foglalkoztak szőlőműveléssel, illetve Kőszeg városában a szőlészetet még a rómaiak honosították meg, így mára a borkészítés itt tradíciónak számít. Kőszegre a vörösborok dominanciája jellemző, de fehérborokat is készítenek. A száraz, savas borokat kedvelők nem fognak csalódni, ha betérnek egy kóstolóra a helyi ivókba, vendéglátóhelyekre. A pincékben nem a drága bort mérik, mégsem kell aggódnunk a minőséget illetően. Alacsony árak, egyszerű üvegpohár, pókhálós, régi olajlámpák tompa, sárga fénnyel, nagy sötétbarna padok – aki kedveli az igazi középkori ivók hangulatát, remekül fel fog töltődni és melegedni egy helyi savas vöröset kortyolgatva. Sétálni egyet a hideg, téli éjszakában, és megnézni Kőszeget az éjszakai fények megvilágításában mindenképpen megéri, mert a látvány ámulatba ejtő. A Jézus-szíve templom a tintafekete éjben, sárga fényárban úszva még lenyűgözőbb látvány, mint nappal.

A környék nevezetessége még a Cákon található ősi pincesor. A nyolc darab zsúpfedeles ház műemlékként védett, bennük egykor gyümölcsöt (szőlőt, gesztenyét), bort tároltak. A pincesor szabadon látogatható, a pincék belső berendezése nyitvatartási időben megtekinthető, előre egyeztetett időpontban.

Ha már a nyugati határszélen járunk, érdemes ellátogatni az ausztriai oldalon található Lékára (Lockenhaus), ahol egy igazán szép lovagi vár és udvarában rendezett középkori mini “kiállítás” tekinthető meg: csontváz a sziklán, kaloda (kipróbálási lehetőséggel), illetve találunk itt egy kis szabadtéri színpadot is. A várban, ahol denevértermet és kínzókamrát is kialakítottak, megismerkedhetünk a középkor zord életével. Találunk még itt középkori konyhát és kultusztermet is, ahol a legenda szerint a lovagok titkos összejöveteleiket tartották. A vár kapuitól nem messze fából épült lépcsősor vezet le egy kis tóhoz, ahonnan nemcsak a vár látható, de körbe is lehet sétálni, ami igazán kellemes időtöltés akár napsütéses, akár ködös-havas időben is. A tavat övező fák csontszerű ágai szép tükörképet festenek a vízfelszínre, míg a fehér köd kissé misztikus hangulatot kölcsönöz a tájnak. A lékai vár meglátogatása kellemes, lazulós záróprogramja lehet egy aktív, túrázós kőszegi hosszú hétvégének.

Kiemelt kép: wikipedia.org

Megosztás:

Válaszolj

E-mail címed nem fog nyilvánosságra kerülni. A szükséges mezőket * jelöltük