Turizmus

Alszik a hóban a hegy, a völgy…

Decemberi kirándulás Zemplénben – 1. rész

Ha december, akkor hideg, hó, havas eső, esetleg eső, didergés, köd… és egy kis napsütés is, ha szerencsénk van. Bár a természet ilyenkor “takarékon” működik – a nap is már délután négy órakor lemegy – ez nem jelenti azt, hogy  ne lehetne kimozdulni. Érdemes ilyenkor is néha-néha túrázni a természetben, megszállni egy kis faluban, élvezni a friss levegőt, a mozgás örömét, a nyugalmat, majd este egy forró tea, egy kupica pálinka és/vagy egy pohár bor mellett, betakaródzva a fűtött lakás melegében ücsörögni, beszélgetni, olvasgatni. A legjobb alkalom kedvesünkkel összebújni, családunkkal, barátainkkal egy jót beszélgetni egy aktívan töltött nap után.

Tokaji-hegység, miért vagy te Zemplén?

Egy három- vagy négynapos hétvége decemberben is kiválóan alkalmas arra, hogy elvonuljunk a világ zajától, melyre tökéletes célpont a fehérbe burkolódzó Zempléni-hegység, helyesebben mondva Tokaji-hegység, mely a határon átnyúló Eperjes-Tokaji hegyvidékhez tartozik. A Zempléni-hegység (Zemplínska širava) valójában egy kelet-szlovákiai középhegység, térben, felépítésben, formakincsben is elkülönül az Eperjes-Tokaji hegységtől, melynek magyarországi részére a leghelyesebb a Tokaji-hegység elnevezés (A Földgömb).

Hazánk eme kiemelkedően szép tája az Északnyugati-Kárpátok vonulatához tartozik, mely éghajlatát, növény- és állatvilágát is jelentősen befolyásolja például magashegységi flórelemek is megtalálhatók itt, úgy mint tocsogós lápok, színpompás szilikát sziklagyepek vagy áfonyás bükkösök, nyíresek is. A hegyvidék az Északi-középhegység több tagjához (Börzsöny, Cserhát, Mátra) hasonlóan vulkanikus eredetű, melyet bizonyít az andezit és a riolit, illetve egyéb, a vulkáni tevékenység következtében létrejött anyag jelenléte. Jellemzőek itt a vulkáni tufák (megkövesedett vulkáni hamu), illetve a vulkáni üvegnek is nevezett fekete színű obszidián vagy a csiszolásra kiválóan alkalmas horzsakő vagy habkő. A Tokaji (Zempléni)-hegység legmagasabb csúcsa a szlovák-magyar határon magasodó Nagy-Milic (896 méter), melyet a kéktúra nyomvonala is útba ejt. A csúcs felé haladva érdemes egy pár száz méteres kitérőt tenni a Kis-Milic (880 méter) felé (a kéktúra leágazása után a zöld sávon haladva), ahol a 2015-ben épült Károlyi-kilátóból lehet megcsodálni a környező tájat. A hegyvidék délkeleti-délnyugati része a Hegyalja, mely szőlőterméséről ismert, s déli pontjától nem messze áll az 512 méter magas Tokaji-hegy, vagy más néven Kopasz-hegy. Az itt termelt bort senkinek sem kell bemutatni. A mézédes fehérbor kedvelői ezen a környéken járva ne hagyják ki a kóstolást, térjenek be egy tokaji pincébe, ahol elvitelre is ajánlott vásárolni a nektárból, amihez itt, a termőhelyen jóval kedvezőbb áron lehet hozzájutni, mint a városi üzletekben. A Tokaji-hegyen termelt borról Kölcsey Ferenc a magyar Himnuszban is megemlékezik: “Tokaj szőlőveszszejin / Nektárt csepegtettél.”

Decemberi túra

Bár az Országos Kéktúra hazánk legszebb tájain halad keresztül és legérdekesebb látnivalóit fűzi föl, megéri az adott környék helyi turista útvonalait is bejárni. Mi a kék háromszög jelzésen indultunk el a Füzérrel szomszédos településről, Pusztafaluból. Viszonylag könnyű a túra, nem túl meredek útvonalon vezet, éppen kellemesen terheli meg a mozgásra vágyó kirándulót. Egy strapabíró, meleg bakancs, réteges öltözet, sapka, sál kesztyű, ami kell – és máris irány a tető! Télen és ősszel a természet hibernált állapotban vészeli át a hideget, a lombtalan erdőn, a csupasz bokrok között keresztül lehet látni, minden sötétbarna, szürke, néhol fehér hófoltok világítanak szemünkbe. Ilyenkor az ember még többre értékeli azt a kevéske napsütést, mely ilyenkor szerencsének számít. Azért itt-ott lehet színeket is felfedezni a halottnak tetsző tájban: egy sötétzöld fűcsomó bújik ki a hó alól, a bogáncs lila virága hajladozik a szélben a sápadtsárga mezőn, a vadrózsa termése – közismert nevén csipkebogyó – piroslik a csupasz, tüskés ágakon. Nekiindulunk az emelkedőnek, hamar kimelegszünk, a hideg szél pirosra csípi arcunkat – milyen kellemes a tiszta, friss levegőt tüdőnkbe szívni! Hiába a hideg, a tél, a fekete-fehér hegyoldal, élvezzük a város messzeségét, a kiszakadást a rohanó, büdös budapesti légből. Ahogy a fák között lépdelünk, a nap előbújik a szürke fellegek mögül, érezzük melegét a bőrünkön, fénysugarait csíkokra törik a magas, vékony törzsű fák; a Zemplén hegyeit, erdőit megszínezi a sárga fény, pár percre felerősödnek a színek, a szürkés árnyalatok harsányabb zöldbe, kékbe, sárgába váltanak. Aki természetbarát, örömtelinek érzi e rövidke pillanatokat is és örül, hogy idekint lehet.

Füzér

A Tokaji (Zempléni)-hegységbe tervezett látogatásnak remek kiindulópontja a Miskolctól 95 kilométerre fekvő Füzér, mely nemcsak Magyarország legészakibb települése, de a Nagy-Milic is a közigazgatási határán belül áll, illetve a környék egyik turisztikai központja is. A 404 fős kis település néhány utcácskából áll, az ország vérkeringéséből erősen kieső helyzete miatt igen csendes, nyugodt. A Bisó-patak folyik rajta keresztül, környezetében több forrás is található, zöld erdők és hegyek veszik körül, környezetében hasonlóan kis falvak vannak többségben, ezért a világ zajától elvonulni kívánó, a természet nyugalmát kereső vándor számára ideális helyszín a feltöltődésre.

Füzér vára

Fő nevezetessége a füzéri Vár-hegyen (552 méter) álló vár, mely 2016-ban teljes körű felújításon esett át, azonban ennek végeredménye megosztja az érdeklődő és (szakmai) közönséget. A mai épület jobban hasonlít egy XVIII-XIX. századi nemesi kúriához, mint egy középkori védővárhoz. Mindazonáltal maga az épület igen tetszetős, csupán történelmi hitelessége csorbult (sajnos). Az előző év húsvétján adták át a felépített Alsóvárat, a megújult Felsővár várkápolnáját, palotaszárnyát és alsóbástyáját is. Felnőttek számára a belépő 1700 forint, mely szakvezetést is magában foglal. Nemcsak a füzéri, de a Szalánci Vár történetét, illetve Füzér épített, természeti és kulturális értékeit bemutató, modern kiállítás tekinthető meg a Látogatóközpontban. Tárgyakon és információs táblákon kívül rövidfilmek is láthatóak a vár felépítéséről. A kiállított tárgyak közül említést érdemel a vár makettje, mely közelképen úgy fest, akár A Gyűrűk Ura című film díszlete. Érdekesség még a különlegesen szépen díszített kályhacsempe vagy az 1620-ból származó vár leltára is, mely többek között a következő elemeket sorolja fel: sáfrány (3 font), bors (1 font), zsindelyszög (17 000), vajnak való (Döbeni) bödön (1 db), nyoszolya (2 db), borégető fazék lábostul (1 db) stb. Az ilyen tárgyak azért érdekesek és fontosak, mert sokat elárulnak adott korban élőkről és szokásaikról. A Látogatóközpontba felnőttek 400 forintért válthatnak jegyet.

Tájház és Látogatóközpont

Füzér Várának kezelésébe tartozik a Tájház és Múltidéző ház is, melyet 1879-ben építettek. A döngölt agyag padlózatú ház falait fehérre festették, ablakkeretei peremét égszínkék díszítéssel látták el, tetejét zsúpfedél takarja. A Tájházban nemcsak bútorok, de a korabeli használati tárgyak is ki vannak állítva: konyha eszközök, illetve textília készítéséhez használatos tárgyak (pl. mángorló, tiloló) is. Eltűnődtem azon, hogy ma mennyivel könnyebb lett az életünk – már ha úgy vesszük, hiszen ugyanúgy legalább napi 8 órát kell dolgoznunk, hogy meglegyen mindenünk, amire szükségünk van (vagy legalábbis azt hisszük), csupán a munka jellege változott meg. Ahogy nézegettem az eszközöket, eszembe ötlött, hogy bizony az asszonyoknak még 150 éve is mennyi fizikai munkát kellett végezni, ma pedig hasonló társadalmi rangú hölgyek bőven fordíthatnak szépészetre, a kezük sem használódik el úgy. Azonban ennek is megfizetjük az árát, főképpen a levegő- és egyéb környezetszennyezés, illetve a stressz, rohanó életmód formájában. Az életünk talán könnyebb lett, de egészen biztosan egészségtelenebb is. Még egy megmosolyogtató adalék a parasztházhoz, melyet vezetőnk mesélt el: a bejárati ajtó mögött van egy titkos kis rekesz a falban, melyben a háziúr a pálinkát tartotta. A házból kifelé menet így az asszony nem láthatta, hogy az ura iszik egyet az egészségére. Úgy vélem, hogy hasonló esetben egy mai menyecske sem lejtene örömtáncot. Hiába, vannak dolgok, amik évszázadok alatt sem változnak.

A folytatásban: Sárospatak, Kassa, füzérradványi Károlyi-kastély

Fotók: Hofmeiszter Dorottya
Kiemelt kép: wikimedia.org

Megosztás:

Válaszolj

E-mail címed nem fog nyilvánosságra kerülni. A szükséges mezőket * jelöltük